Nemzetközi Munkajog az EU-ban: Kiküldetés, Alkalmazandó Jog és Társadalombiztosítás
Az Európai Unió egységes piaca lehetővé teszi a munkavállalók szabad mozgását, ami hatalmas lehetőséget teremt a cégek és a munkavállalók számára egyaránt. Egy magyar cég kiküldhet egy fejlesztőt egy német projektre, egy szlovák munkavállaló ingázhat egy győri munkahelyre. Ez a mobilitás azonban komplex jogi kérdéseket vet fel a munkajog, a társadalombiztosítás és az adózás területén. A nemzetközi munkajog feladata, hogy eligazodást nyújtson ebben a bonyolult, több ország jogrendszerét érintő szabályrendszerben.
A 3 legfontosabb kérdés határon átnyúló foglalkoztatásnál
Amikor egy munkaviszonynak nemzetközi eleme van, három alapvető kérdést kell mindig tisztázni a jogi kockázatok elkerülése érdekében.
1. Melyik ország munkajoga az irányadó?
Az uniós szabályozás (Róma I. rendelet) szerint a felek a munkaszerződésben szabadon kiköthetik, hogy melyik ország jogát kívánják alkalmazni. Ennek a szabadságnak azonban fontos korlátja van: a jogválasztás nem foszthatja meg a munkavállalót azoktól a minimális védelmet nyújtó, kötelező szabályoktól (ún. imperatív normák), amelyek a tényleges munkavégzés országának joga szerint megilletnék őt. Ilyen tipikusan a fogadó ország minimálbérére, maximális munkaidejére vagy munkavédelmi előírásaira vonatkozó szabályozás. Jogválasztás hiányában főszabály szerint annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi.
2. Hol kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni?
Az EU-n belül alapelv, hogy egy személy egyszerre csak egy tagállam társadalombiztosítási rendszeréhez tartozhat. A főszabály szerint a járulékokat abban az országban kell fizetni, ahol a tényleges munkavégzés történik. A legfontosabb kivétel ez alól a kiküldetés esete.
3. Mik a kiküldetés speciális szabályai?
A kiküldetés (posting of workers) az, amikor a munkáltató a munkavállalóját ideiglenesen, egy konkrét feladat elvégzésére egy másik tagállamba küldi, miközben a munkaviszony a küldő céggel fennmarad. A kiküldetés időtartama alatt (maximum 24 hónapig) a munkavállaló továbbra is a hazai (küldő) társadalombiztosítási rendszer hatálya alatt maradhat. Ennek igazolására szolgál az A1-es igazolás, amelynek beszerzése a munkáltató kötelezettsége. Az A1 igazolás megléte ellenére a munkáltatónak a kiküldetés során biztosítania kell a fogadó ország bizonyos, kötelezően alkalmazandó munkajogi szabályait, amennyiben azok kedvezőbbek a munkavállalóra nézve. Ilyenek különösen:
- a fogadó országban érvényes minimálbér,
- a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok,
- az egészségvédelmi és biztonsági előírások.
EU-s és harmadik országbeli állampolgárok
Fontos különbség, hogy míg az uniós polgárok a szabad mozgás jogával élnek, és a fenti szabályok mentén szabadon vállalhatnak munkát, addig harmadik országból (pl. Ukrajna, Szerbia) érkező munkavállalók foglalkoztatása egy másik tagállamban már komplex tartózkodási és munkavállalási engedélyezési eljárásokat igényel.
A nemzetközi munkajogász szerepe
A határokon átnyúló foglalkoztatás adminisztratív és jogi terhei jelentősek. Egy nemzetközi munkajogra szakosodott ügyvéd stratégiai segítséget nyújt mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak.
- Munkáltatók számára: Segít a jogilag megfelelő, határon átnyúló foglalkoztatási modellek kialakításában, a nemzetközi munkaszerződések elkészítésében, a kiküldetésekkel kapcsolatos bejelentési kötelezettségek és az A1 igazolások menedzselésében, elkerülve ezzel a külföldi hatóságok által kiszabott súlyos bírságokat.
- Munkavállalók számára: Tanácsot ad a jogaikról, ellenőrzi a munkaszerződés tartalmát, és segít érvényesíteni a követeléseiket, ha a munkáltató például nem fizeti meg a fogadó országban járó minimálbért a kiküldetés alatt.
A nemzetközi munkavállalás izgalmas lehetőségeket rejt, de a siker kulcsa a szabályok alapos ismerete és a gondos tervezés. Egy szakértő ügyvéd biztosítja azt a jogi hátteret, amely mellett a felek az üzleti célokra koncentrálhatnak.
